1. Rész

Sziasztok! Meghoztam az első részt a horror fanfiction-ömbe <3 Remélem tetszeni fog Eviixx

Reggel apám keltett. Apám?? Itt van apa!!!

- Jó reggelt , kicsim! - köszöntött ezer vattos mosollyal az arcán.

- Neked is! - ültem fel.  Nagyon izgatott voltam , mert ma költözök be apához és barátnőjéhez, akivel még nem találkoztam , de biztos nagyon rendes. És még van egy fia Ágnesnek , vele sem találkoztam még.

- Össze pakoltad a cuccaid? - kérdezte. 

- Igen! - bólintott majd elhagyta szobám. Az asztalomhoz sétáltam ahol elhunyt édesanyám képe függ  a falon. Elmosolyodtam, majd levettem az előkészített ruhámat a székről.

Felvettem. Megfogtam két bőröndöt és kihúztam a szobámból. Levittem a földszintre ahol apa ült az asztalnál.

-Segítsek? - kérdezte.Én csak megráztam a fejem , nem vagyok valami beszédes. Felmentem a szobámba a többi cuccomért és amikor azokat is lecipeltem bementem a fürdőszobába. Halvány füstös sminket varázsoltam magamra majd "elbúcsúztam" a háztól. Beültünk apával a kocsiba és elindultunk. A hosszú út sem tudta elterelni a figyelmemet anyáról és arról a bizonyos napról... Rettenetes érzés.. még a legrosszabb ellenségemnek se kívánom azt amit én átéltem. Rettenetes ,hogy nem beszélhetek róla... a saját érdekemben... 

Haladtunk háztömbről háztömbre. Néztem , ahogy az esőcsepp végig fut a nedves ablakon. A kutyák vonyítanak, az emberek kiabálnak, a gyerekek játszanak. Viszlát Kecskemét , hiányozni fogsz!

- Mi van feled mostanság? Olyan furcsa vagy! - kérdezte apám, felém pillantva. Zöld szemei csillogtak,ahogy rám néztek.

- Nincs semmi... Felnőttem. - hazudtam egy óriásit.

- Azt látom... - sütötte le a fejét , s tekintete visszatévedt az útra. Visszatértem a bámuláshoz.  Az út még elég sokáig tartott,főleg hogy halálra untam magam. De egyszer.... Megérkeztünk!!

Egy szép nagy háznál leparkolt apa,s megszólalt. - Megjöttünk.

Kiszálltunk a kocsiból és megfogtuk a cuccaimat. Beléptünk az ajtón. Belülről is épp olyan szép, mint kívülről, és jó nagy. Az előszobán áthaladtunk ,a nappaliba. Egy nő jött felénk, biztos ő Ágnes.

- Szia Drágám!! - ölet meg. - Gyönyörű vagy.- mért végig engem.

-Köszönöm... - megmutatták a szobámat, és bepakoltam. Megkértem,hogy had menjek el megnézni a várost és elengedtek. Még jó...

                                                                      ***

A város tele van emberrel, nagy a forgalom, sok ház, bevásárlóközpont... Ez Budapest. 

A nagy nézelődés közben megbotlottam valakiben és a földre estem.

-Á! Vigyázhatnál jobban! - emeltem fel a hangom.

- Bocsi, ne haragudj! - mondta egy srác, szerintem kínai lehetett... de elég helyes volt. Gesztenye barna szemei voltak, haja tökéletesen elfésülve és bezselézve. Segített felállni. Mélyen a szemembe nézett és amikor már kezdtem kínosnak érezni a helyzetet elfordultam.

-Semmi baj....- mondtam. Volt még vele két másik srác és egy lány. Biztos hülyének néztek engem,de nem érdekelt. - Na , megyek.. Sziasztok! - mondtam hadarva majd elindultam. Ez nagyon ciki volt."Haza" vettem az irányt. Amikor megérkeztem beslisszoltam a házba,majd megpróbáltam felmenni a szobámba, de megállítottak.

- Dóra! - szólt apa. - Meg se nézed a testvéred? - kérdezte. A hideg is kirázott, sosem akartam testvért,főleg meg fiút. Megfordultam és elindultam abba az irányba ahonnan a hangot hallottam.

Amikor megláttam a "testvérem" azt hittem elsüllyedek. És szerintem ő is , azt tette volna legszívesebben.

~Ya Ou Szemszöge~

- Bocsi! Ne haragudj! -  sajnálkoztam a még mindig földön fekvő gyönyörű lánynak. Szép barna szemei csillogtak ahogy a nap sugara bele világított. Sötét haja kiengedve a vállára lógott.

Segítettem neki felállni. A szemébe néztem,s amikor ő elfordult azt mondta,hogy semmi baj. Majd elköszönt és elment.

- Húúú... De tetszik neked ez a lány.. igaz? - kérdezte Beni.

- Nem!! - hazudtam. - De most haza kell mennem köszönteni az új tesóm. Sziasztok! - elköszöntem,s a kocsimhoz sétáltam. Beültem és elindultam. Amikor hazaértem a konyhába vettem az irányt ahol "apa" és anya volt. Leültem hozzájuk s elkezdtünk beszélgetni. Egyszer halljuk,hogy nyílik az ajtó. "Apám" behívta hogy találkozzunk. Amikor megláttam.. hát nem akartam hinni a szememnek.