~Beni szemszöge~
Reggel amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyamból és felöltöztem.
Leszaladtam a nappaliba.
-Hova sietsz? - kérdezte Sziki. Nem válaszoltam,hanem csak mentem ki az ajtón. Beugrottam a kocsiba és elindultam Niki háta felé.
Amikor megérkeztem bekopogtam az ajtón. Nyílik az ajtó. Amikor meglátott engem azonnal becsapta az ajtót,de nem hagytam.
-Csak had mondjam végig! - kérleltem. Megadta magát,beengedett.
Leültünk a kanapéra.
-Figyelj! Mi csak... - kezdtem bele,de nem hagyta,hogy befejezzem.
-Te csak szerelmet vallottál neki..Tudom.
-Nem! Én téged szeretlek!!!! - mondtam ki. Szép szemei felcsillantak és rám szegezte tekintetét. - Jól hallottad! Mindig is téged szerettelek!
-De akkor.. miért mondtad neki azt...? - kérdezte könnyekkel küszködve.
-Csak gyakoroltam.... - mondtam halkan. Szégyelltem magam,amiért gyakorlásra van szükségem ahhoz,hogy bevalljam valakinek hogy szeretem.
~Niki szemszöge~
Nagyon fájt..de most már értem,hogy én voltam a hülye,hogy félreértettem. Egy hisztis ribinek érzem magam... Kínos néma csönd... mit tegyek?
Nem gondolkodtam!
Felemeltem a fejét,hogy a szemembe tudjon nézni. Könnyes szemeink találkoztak,én pedig megcsókoltam. Elmondanám:nagyon jó volt. Ajkaink tökéletesen passzoltak egymáshoz,de a levegőhiány elválasztott bennünket.
-Szeretlek! - mondta.
-Én is szeretlek!
~Dóri szemszöge~
Niki felhívott,hogy bocsánatot kérjen amiért megsértődött,és elmesélte mi történt.
Halálra unom a fejem... itt fekszek az ágyon és bámulom a plafont...
*Kopognak az ajtómon*
-Gyere! - kiáltok.
-Szia! Mit csinálsz? - robban be Ya Ou.
-Semmit...-adtam meg az egyhangú választ.
-Az jó.... - mondta én csak bólintottam... Néhány perc kínos csend következett. Leült az ágyamra.-Nincs kedved elmenni valahova?-kérdezte.
-Randira hívsz? - kérdeztem röhögve.
-Ö... nem... -mondta elpirulva.
-Hova? - megrántotta a vállát.
-Mozi? -megrántottam a vállam,mintha azt mondtam volna :*tőlem,de te fizetsz!* Felálltunk és kimentünk az ajtón. Beültünk a kocsiba,ott egy árva szó sem hagyta el a szánkat. Besétáltunk az épületbe és eldöntöttük,hogy egy horror filmet nézünk meg,mert be akarta bizonyítani,hogy ő nem ijed meg,majd én fogok. Mondjuk én ezt erősen kétlem... Azóta semmitől nem félek... A Sikoly-t néztük. Beültünk egy nagy adag Popcorn-al meg Kólával.
És elkezdődött a film...
Az elején mindketten csak faltunk. De az egyik réznél... mindenki megijedt,mindenki visítozni kezdett. Én nyugodtan ültem,amíg Ya Ou az ölembe nem ugrott sikítozva. Akkora nevetés tört ki belőlem.. olyan hangos volt,mindenki engem nézett és a vörös fejem a röhögéstől. Odajött hozzánk egy biztonsági őr és kitessékelt a helyszínről,mert zavarjuk a többieket.
- Amúgy nem is ijedtem meg... - mondta Ya Ou. Én még mindig szakadok a nevetéstől.
-Ja persze! Én meg egy csillámpóni vagyok.. -kezdtem lenyugodni. Kimentünk a moziból és elmentünk fagyizni.
